Fogathajtássyniart

Fogathajtás

A fogathajtás (fogatsport) a legrégebbi múltra visszatekintő sportok egyike, hiszen már az ókori görög olimpiák versenyei között is szerepelt. A fogathajtás az országúti fogatversenyekből, a távhajtó-versenyekből és a fogatszépségversenyekből fejlődött ki. Ez az összetett hajtóverseny eredetileg a fogatlovak sajátteljesítmény (STV), illetve ivadékteljesítmény-vizsgálatát (ITV) szolgálta. A lovak teljesítménye jól szolgálta a szelekciós döntéseket, a célpárosításokat, azonban napjainkban a sportág nem kizárólag a tenyész kipróbálás szolgálatában áll.
A fogathajtó verseny három versenyszámból, a díjhajtásból, a terepversenyből vagy maraton hajtásból és az akadályhajtásból áll. A verseny a militaryhoz hasonlóan épül fel. A fogathajtásban a díjhajtást megelőzte egy bemutatás, amelyben a bírók elbírálták a lovak egyöntetűségét, a szerszám, a kocsi stílusát, ápoltságát, a lovak patkolását, a hajtók öltözékét. Ez ma már nem kötelező versenyszám. A verseny első napján – a sorsolással eldöntött sorrendben – a fogatok egy 40 x 100 méteres díjhajtó négyszögben mutatják be a díjhajtó feladatot (lépés, ügetés, megállás, tolatás, különböző fordulatok). Ennek célja a mozgásban lévő lovak elengedettségének, ütemességének, harmóniájának, könnyedségének, szabad mozgásának, illetve fegyelmezettségének elbírálása. A második napon kerül sor a terepversenyre (maratonhajtás), amely a fogatsport leglátványosabb és legnépszerűbb száma.
A versenytáv különböző szakaszait előre meghatározott idő alatt különböző mozgásnemben (lépés, ügetés, szabad jármód), kell teljesíteni. Az E-szakaszban mesterséges, esetenként természetes akadályokat kell leküzdeni a fogatoknak. Az E-szakaszon az akadályok száma 5 és 8 közötti. Az egyes akadályokban A,B,C,D,E,F jelű kapukat alakítanak ki, amelyben „ABC” sorrendben kell áthaladni a fogatoknak, ügyelve a gyorsaságra, mivel az akadályokban eltöltött időt hibapontokkal büntetik. Ez főleg a lovak erőpróbája, de nélkülözhetetlen a hajtó ügyes szárkezelése, a lovakkal való zseniális együttműködése (szár- hangsegítség, ostorhasználat), valamint a segédhajtó (segédhajtók) elévülhetetlen segítsége.

A harmadik nap rendezik az akadályhajtást, amelynek célja a lovak a terepverseny teljesítménye utáni erőnléti, engedelmességi, fordulékonysági próbája, valamint a hajtó ügyességének, alkalmasságának megítélése. Ezt a versenyszámot egy 70 x 120 méternél nem kisebb sík területű, 500-800 méter hosszú, meghatározott vonalvezetésű és számozott (1-20) kapukkal jelzett akadályokkal nehezített pályán kell lebonyolítani. A kapukat a földre helyezett kúpokkal (sejbákkal) jelölik. A lehető leggyorsabban kell haladni a fogatnak a kúpok között, úgy hogy a tetejükre helyezett teniszlabda ne essen le. Minden verőhiba (a labda leesése) 5 hibapontnak számít. A pálya teljesítési idejét (az alapidőt) 200 m/perc iramra kell számítani. A három számból álló versenyt a legkevesebb hibapontot gyűjtő versenyző nyeri.

Egyes-, kettes- és négyesfogat-hajtásban indulnak versenyzők, illetve fogatok. Az utóbbi időben terjedőben van a póni fogatsport, valamint az ifjúsági- és junior nemzetközi fogatversenyeknek rendezése. Európában 1957-től rendeztek nemzetközi fogathajtó versenyeket. Az első négyesfogat-hajtó Európa-bajnokságot 1971-ben (Budapest), az első Világbajnokságot 1972-ben (Münster) rendezték meg. A kettes fogatoknak 1979-től, az egyes fogatoknak pedig 1987-től rendeznek nemzetközi versenyeket. A magyar hajtós stílus és hajtótudás a legsikeresebb hazai lovas versenyággá tette a fogatsportot. A magyar négyes- és kettesfogat-hajtóink világra szóló sikereiket (Európa- és Világbajnokságok) leginkább lipicai lovakkal érték el.

Forrás: tankonyvtar.hu